A Város Mindenkié csoport 2009-ben alakult. Hajléktalanságban érintettek és nem hajléktalan aktivisták közösen dolgoznak a szegénységben élő emberek jogaiért és emberi méltóságáért. Elmentünk az AVM első születésnapi bulijára a Dózsa György úti BMSZKI hajléktalanszálló pincéjébe.

Szerzők: Kiss-Molnár Enikő, Seller Ági, Vasas Luca

Hajléktalannak lenni...

’A beszámoló megírása közben azon gondolkoztam, hogy én bírnám-e a fedélnélküli életet. Azt, hogy este nincs hová haza mennem, hogy nincs egy kényelmesnek mondott fekhelyem, hogy nincs a könyveimnek egy polc, nem biztosított a néha feneketlen étvágyamnak a megfelelő mennyiségű élelmiszer. Néha egy semminek mondható mozijegytől vagy egy műanyag villától nehezen válok meg, ha arra ránézve szép emlékek jelennek meg a szemem előtt. Nemhogy a mindennapi életben maradáshoz szükséges és elengedhetetlen tartozékoktól. Azt hiszem, én gyenge lennék egy nagy csíkos szatyorba sűrített, vállamon pokróc élethez. Egy elhúzódó hajnali mulatozás után az a harminc perc fagyoskodás az éjszakai buszok megállójában is végeláthatatlannak és kibírhatatlannak tűnik sokszor. És sokan mégis ezeket, a legnagyobb túlélőket, a hajléktalanokat, becsmérlik, lenézik és tartják a társadalom nem kívánatos tagjainak. Őket, akik ezt mind elviselve próbálnak élni és megélni.’ (S. Á.)

A Város Mindenkié Mozgalom

Bemutat(koz)ás

A Város Mindenkié Csoportot 2009 augusztusában hozták létre hajléktalan, hajléktalanságban érintett emberek, és önkéntes aktivisták. A szervezet a new York-i Picture the Homeless példájára jött létre Budapesten. A fent említett amerikai nagytestvért szintén hajléktalanok alapították és vezetik mind a mai napig, immár több, mint 10 éve. Céljuk alapvetően a hajléktalanság felszámolása, amely alapvető, rendszerszintű változásokat igényel. Ennek érdekében látták szükségét az érintettek, hogy a hajléktalanok egy olyan csoportba rendeződjenek, amely hatásosan képviseli érdekeiket, befolyásolja a politikát, és azokat a rendszereket, amelyek hatással vannak az ő életükre. A Picture the Homeless városszerte jelen van, kapcsolatban áll mindazokkal az emberekkel, akik szállókon élnek éppúgy, mint azokkal, akik az utcán hajtják álomra a fejüket.

Hitvallásuk szerint a hajléktalanság átszel minden határt, fajra, etnicitásra, kultúrára, nemre, családi állapotra, életkorra, szexuális orientációra, nyelvre való tekintet nélkül. Mégis van valami, ami közös a hajléktalanokban: a szélsőséges szegénység, és a szociális stigmatizálás. Ezek az állítások Magyarországon éppen úgy igazak, mint a világ bármely táján, és talán ez ad létjogosultságot egy olyan szervezetnek, mint az A Város Mindenkié Csoport.

Az önsegítés mibenléte

Számos közmondás világít rá arra az igazságra, hogy összefogással, közös céllal, önbizalommal csodákat lehet véghezvinni. Ilyen a ’sok lúd disznót győz’, ’segíts magadon, Isten is megsegít’, ’egységben az erő’, és még sorolhatnánk. Ez evidens. Mégis, oly kevés esetben találkozhatunk alulról jövő kezdeményezséssel. Az AVM-nek márpedig pontosan ebben van az ereje. Abban, hogy nem egy felülről szervezett egyesület hoz döntéseket vagy szeretne tenni a mindig aktuálissá váló fedélnélküliek lakhatási problémái megszüntetésében, a kedvezőbb társadalmi megítélésben vagy a kirekesztettségük ellen. A csoport hajléktalan tagjai, alulról szerveződve alaposan kiveszik részüket az emberi méltóságért vívott küzdelemből. Ezzel a kooperációval igyekeznek megvalósítani többek között a hajléktalan emberek jogainak védelmét és érdekeik érvényesítését. Emellett azt is fontosnak tartják, hogy ne csak a hajléktalan embereket sújtó megbélyegzés ellen küzdjenek, de más kirekesztett csoportokkal is összefogjanak.

Az AVM-nek három munkacsoportja van, melyek különböző területeken tevékenykednek. A Lakhatási munkacsoport küzd a kilakoltatások ellen, és a lakhatási jog törvénybe foglalásáért. Emellett a hajléktalan-probléma egyfajta megoldását azokban az üresen álló budapesti ingatlanokban látják, melyek kihasználásával állandó lakóhelyet lehetne teremteni a most hajlék nélkül köztereken, szívességi lakáshasználóként, vagy hajléktalanszállókon élő embereknek. Természetesen ehhez megfelelő jogi háttér lenne szükséges.

A Hajléktalan-ellátási munkacsoport célja elsődlegesen az érdekvédelem megerősítése és fejlesztése. Ezt különösképpen az ellátó szervezeteken keresztül kívánják megvalósítani, így elérve a használóikat, hogy ők is aktívan részt vehessenek a rájuk vonatkozó döntések meghozatalában. Hogy a háló teljes legyen, igyekeznek elérni a köztereken élő hajléktalanokat is – a Köztér munkacsoport segítségével -, akiknek személyes jogi tanácsadással szolgálnak. Ezt elősegítendő, köztéri jogi kisokost készítettek, amely egyszerűsített nyelvezetével könnyen érthetővé teszi az olvasó számára azokat a jogszabályokat, amelyek egy utcán élő számára nélkülözhetetlenek. Amellett, hogy az esetleges büntetéssel járó cselekményekre hívja fel a figyelmet, tájékoztat azokról a jogokról, amelyek a hajléktalan embert, mint állampolgárt megilletik.

Apropó...

És az apropó, amiért ez az írás születik, hogy a fenti szervezet egy éves lett, és ennek örömére a BMSZKI Dózsa György úti épületében születésnapi bulit szerveztek a csoport tagjai. A rendezvény szeptember 26.-án, 6 órakor kezdődött. Mi kicsivel korábban érkeztünk, leültünk egy sarokba nézni a sürgölődő szervezőket. Nem tudtunk sokáig láthatatlanok maradni, mert egy páran külön-külön odajöttek hozzánk megkérdezni, kik vagyunk, honnan jöttünk. Már az első percekben érezhető volt a buli személyessége, az igazi szülinapi hangulat, a vendégekre való odafigyelés. Az rendezvény idejére pártfogásába vette Balogh Gyula, az AVM egyik alapító tagja a Szimpla csoportot is. Mondhatni egy percig nem maradt egy helyben, hol az újonnan érkezőket fogadta, vagy az este zavartalanságára ügyelt, a lányokat forgatta a tánctéren vagy velünk beszélgetett, rólunk érdeklődött, szórólapjaikkal népszerűsítette, mutatta be a csoportját. Eközben a kivetítőn fotók pörögtek az elmúlt egy év eseményeiről, míg a vendégsereg szégyenlősebbik része az asztaloknál beszélgetett, a bátrabbik része pedig a táncparketten ropta az Illés számokra. Azon gondolkoztunk, miért kell, hogy ez az hangulat szokatlan legyen egy hajléktalanszállón. Hozzá kell tenni, ez egy olyan rendezvény volt, aminek az esetleges képzelgésekkel szemben nem volt kannás bor és szomorúság szaga.

Ellenkezőleg, ez egy olyan szituáció volt, ahol igazi születésnap hangulat uralkodott, épphogy csak a torta hiányzott. De volt helyette süti, volt zsíroskenyér szalvétán, és üdítő műanyag pohárban. Volt tea és kávé is, és nagy sor a büféasztalnál. Tehát volt konyha, de nem népkonyha! De mindez csak kellék volt, mert ami a legfontosabb: igazi hangulat volt. Kedves, beszélgetős, vidáman cseverészős és viccelődős, komolyan félrevonulós, suttogós. Másik oldalon önfeledten bulizós, táncolós, zenétől függően összebújós, lassúzós.

Egyáltalán nem a megkeseredett, önmagukat feladó, “jólviselkedően” sorba álló, műanyag tányérjukat megadóan szorongató emberek voltak, hanem polgárok. Igazi bátor emberek, akikből sugárzik valami leírhatatlan erő. Valójában egy nagyon kis szeletét láthattuk annak, ami ebben az összefogásban zajlik, mégis átjött valami a szellemiségéből, és a hatásból, amit az emberekre gyakorol. Ezek az emberek nem adták fel. A csoport egy célt jelent, s ezen belül egyben eszköz is a kitörésre, és az egész hajléktalan közösség életkörülményeinek javítására. Ezért is volt nagyon jó élmény, hogy észrevett észrevétlenségünkben megtaláltak minket, és gazdagabbak lehettünk egy kalandos, mégis sajnos a hajléktalanok körében tipikusnak mondható élettörténettel, amely atipikusan egyre sikeresebben folytatódik, az illető kikerült az ellátórendszerből, új életet kezd, tovább tanul, közben pedig aktív tagja marad a csoportnak. Mert ilyen történetek is vannak.

A Város Mindenkié Mozgalom

Több szempontból is lehetőség volt ez az este. Kikapcsolódásra, önfeledt szórakozásra, táncra, a mindennapi gondok egy kis időre elfelejtődhettek. Mindenki máshonnan jött, más élettörténettel, más harcokkal, más sérelmekkel. Egyéniségek voltak, akik itt egy csoportot alkottak. Nehéz ezt megfogalmazni, mert ez a csoportfogalom többrétű. Csoport, mert mindannyian hajléktalanok, mégis mindenki más, és ez a csoporttagság különbözteti meg őket a többi hajléktalantól.

Eközben ritkán tapasztalható közel egyenrangúságot figyelhettünk meg a segítő szakemberek és az “ellátottak” között. Együtt ültek, közösen, és nem az asztal szemközti oldalain. Ezért volt lehetőség nekünk, hogy ilyet láthattunk, segítő és segített, mellérendelt viszonyban, mert ugyan az a céljuk, amiért ki is állnak, aktívan és tettre készen. Ezzel pedig nem csak a közösségen próbálnak segíteni, hanem szubjektív szinten is egy küldetéssel élnek.

Mindent összevetve a rendezvény folyamatos jó hangulatát megőrizve hívta fel a hajléktalanok kirekesztésére a figyelmet. Az érdeklődőknek betekintést nyújtott a csoport tevékenységi körébe, működési szintjeire, közeli és távlati céljaiba. De a számunkra fontos üzenete talán mégis abban volt, hogy együtt éljük ezt a várost, ugyanazon utcákat tapossuk, sétálunk el ugyan amellett a kirakat előtt, lélegezzük a pékségből kiszálló kenyérillatot, és halljuk a templomok harangozását, és pont ezért ne fordítsuk el a fejünket, ha elmegyünk egymás mellett!

A Város Mindenkié csoportról többet: avarosmindenkie.blog.hu

Picture the Homeless: www.picturethehomeless.org

2010.10.06. 16:00

Szerző: Borsso

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szimplacsoport.blog.hu/api/trackback/id/tr572350350

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.