Ági: Tegyük fel, hogy egy ismerősöm kábítószer élvező, mi több függő vagy alkoholista, vagy magányos, vagy nem tud magával mit kezdeni, kicsit elvesztette önmagát, a céljait, nem találja a számára megfelelő utat, egy kicsit talán más, mint a többiek... Ajánlanám-e neki a Megálló Csoportot?

Igen!

Na de miért? -kérdezheti bárki.

Ezért is: „A Megálló Csoportban tevékenységet, munkát, emberi kapcsolatokat, társaságot kínálunk a kallódó, deviáns, unatkozó, magányos, alkohol-, drog-, és egyéb függőségi problémával küzdő fiataloknak és azoknak, akik közösséget vállalnak velük. Programjainkat értük és általuk működtetjük. Olyan emberekkel dolgozunk, akiket másságuk, viselkedésük, betegségük miatt deviánsnak minősítettek, akik kihullottak családjukból, szűkebb vagy tágabb értelemben vett természetes közösségeikből, akik az élet nevű játékban nem értik a szabályokat, akik annak vesztesei, vagy éppen vesztésre állnak. Igyekszünk nekik megadni mindazt, ami felépülésükhöz, gyógyulásukhoz, az élhető életbe való visszailleszkedésükhöz szükséges, életükön azonban nélkülük, s főképpen helyettük, változtatni nem akarunk. A közösség támogató erejét használjuk fel ez egyén pozitív változásra irányuló törekvéseinek megerősítésében. A tevékeny ember optimizmusával küzdünk kirekesztettséggel és magánnyal, rehabilitálni akarjuk a józanság becsületét és az élet szeretetét, nyitott, alkotó emberként keressük az érvényesülést.” (http://www.stopgroup.hu/megallo/mission.htm)

A Csoport küldetésével maximálisan egyetértek, értünk. Az összes segítőnek mondható szakmának egyik legfontosabb működési alappillérét tartalmazza, miszerint nincs segítségnyújtás, és főképp változás nincs az érintettek nélkül. Csak úgy lehet valami újat, valami pozitívabbat közösen produkálni, hogyha a „szolgáltatást” kínáló nem azt a bizonyos sült galambot gyömöszöli le a hozzájuk fordulók torkán. Hanem engedi, hogy (képletesen) elmenjenek a galamb-húsboltba, megvásárolni a nyers húsárut. Aztán haza vigyék, bepácolják, utána megfelelő hőmérsékletre állítva az iszonyat modern légkeveréses sütőt, berakják az előre kivajazott hőálló tálban 30 percre sütni. A segítő szakember a képletes történetemben, a húsboltot reklámozó reklámhirdetés, a hentes, a közlekedési vagy útjelző tábla, a szakácskönyv, a zöldfűszer-keverék, a kukta, aki apróra vágja a használni kívánt hozzávalókat és a vacsoravendég, akivel együtt fogyasztják el az ízletesen elkészített sült galambot.

 

És mi van még? A Megálló Csoport és a Merlin Színház crosstalk rendezvényén tapasztalt érzéseink. Hogy mit éreztünk és éltünk meg 2010. november 21. napján a Merlin Színházban?

 

A rendezvényéről Katona Anikó, Bugarszki Zsolt és Seller Ági készített beszámolót.

DSC00909

Anikó: Vasárnap délután találkoztunk Budapest szívében, a Deák téri Gödörben. Lassan szállingóztunk így hétvége lévén, hiszen a vasárnapot megelőzi a szombat, amely napon az ember rengeteg dolgot csinálhat, amit hét közben nem tehet meg. De olyan hamisítatlan vasárnapi hangulat volt, amikor azért már a hétfői pezsgés hangulata ott kopogtat a hétvége vége táblát követően. Szóval különböző energiaszintekkel, de együtt ücsörögtünk és megbeszéltük a dolgok tényállását. Átsétáltunk a Merlinhez, ahol fél 6-kor nem volt még sok ember, de érezni lehetett az előző napi rendezvény itt maradt élénk hangulatát. A fiatalos hangulat, a fények és a berendezés remekül illeszkedett az alkalomhoz és a Megálló Csoport bennem kialakult hangulatához, azonban a hangosítás sajnos meghiúsította, hogy az általuk illetve róluk készített és bemutatott kisfilmeket, werkfilmeket hallhassuk és megértsük, így a vetítést követően nem tudtunk feltenni kérdéseket a konferanszié legnagyobb unszolására sem. Így itthon rákerestem és megnéztem őket, és nagyon tudom ajánlani őket.

 

Zsolt: A Megálló Csoport rendezvényéről kéne írnom, de valójában, azt hiszem, inkább a rendezvény ürügyén arról írok, ami nekem a szervezetről eszembe jut. A Merlin Színházban megrendezett esemény ugyanis – a színházi előadást leszámítva – messze nem hagyott akkora nyomokat bennem, mint a Megálló Csoport maga.

DSC00890

Amikor évekkel ezelőtt először jártam náluk a Szigony utcában, akkor az első benyomásom az volt, hogy ez egy friss, spontán, szókimondó hely. Éreztem azt a fura légkört is, amit olyan helyeken szoktam a szóhasználatból, az egymáshoz való viszonyulásból érezni, ahol jelen van egy folyamatos önreflexió, a csoportozás, a pszichoterápia, vagy a dráma világa. Azt hiszem nem egyedül én figyeltem fel erre a sajátos hangulatra.

Körülbelül egy éve valamelyik moziban egy beszélgetésen vettem részt, ahol ott volt Pálos György rendező is, aki „Mit tudjátok, ki vagyok én!” című dokumentumfilmjét a Megálló Csoportról forgatta. A beszélgetés során a rendező megjegyezte, hogy számára a leginkább mellbevágó az volt, hogy miközben nagyon erős kötelékek vannak ebben a közösségben, jellemző egy a hétköznapi ember számára szinte ismeretlen nyers szókimondás.

És valóban, a film csúcspontja az a jelenet, amikor az egyik tapasztaltabb csoporttag „sunyi anyagos viselkedésként” írja le, a másik szemébe nézve, annak megnyilvánulását. Olyan feszültség van abban a jelenetben, hogy az ember hátán a hideg futkos. Ám a Megálló lényege éppen az lehet, hogy olyan helyzetet teremt, amiben elhangozhatnak ilyen mondatok.

Anikó: Időközben egyre nagyobb tömeg kezdett kialakulni, kisebb, állandóan változó összetételű csoportokba rendeződve beszélgettek, nyári ruhás lányok szaladgáltak fel és alá a színház terem bejárata előtt, lufival játszottak, de testszínű mikrofonjukból következtetni lehetett, hogy szerepük lesz még az este folyamán. Beléptünk a színházterembe, és a szereplők a hintákon ültek, ez már az előadás része volt, hogy amíg a nézők bevonulnak, ők már jelen vannak, nézik, ahogy az emberek leülnek, a szúrós vagy álmélkodó tekintetük már a darabhoz tartozott.

Őszintén szólva ritkán járok modern színházba, és valahogy nem is gondolkodtam előre, hogy mi is fog itt történni, csak hagytam, hogy megtaláljam a közös nevezőt a darabbal, a szereplőkkel, talán az egész hangulattal. Még most sem tudom igazán megfogalmazni a dolgokat, mert még dolgozik a lelkemben ez az egész, és talán ezzel nincs is így baj, hogy nem egy statikus, könnyen leírható, csontig lerágott megfogalmazást tálalnak fel, hanem valamit, amit az ember hazavihet, sok-sok impulzust és gondolatot, és maga rendezheti a kockákat újra meg újra.

A Rómeó és Júliát dolgozták fel a Megálló Csoport tagjai, a szöveget maguk írták, ezek a saját gondolataik. Ez azért nem kis bátorság, az ilyen kitárulkozás, és azt hiszem érzelmi intelligencia és önbizalom kérdése is egyben. Csodáltam is őket, hogy így játszanak, de volt mellettem egy apró ablak, ami az utcára nézett, és egy-egy elhaladó kocsi zaja emlékeztetett arra a kettősségre, hogy a világ ezt azért egy hétköznapon mennyire nem teszi lehetővé, hogy ennyire manifeszt módon érezzen az ember, hogy ennyire nyitott legyen a lelke, mint egy nyitott könyv. Ekkor értettem meg, hogy az addikcióval küzdő fiatalok számára mennyire fontos a támogató környezet, a kortársak jelenléte, és ez az egész terep, amely segíti az önmaguk jobb megismerését, hogy ezáltal tudjanak harcolni. És talán minden fiatalnak fontos ez - azt hiszem.

A darab tele volt ötletes és humoros megoldásokkal, amik nem ritkán cinikus éllel rendelkeztek, az egész folyamatnak, ami végbe ment a színpadon, íve volt. Egyszer sem volt olyan érzésem, hogy esetleg nem profik állnak a színpadon. Amikor az egyik szereplő a reflektor fényében osztotta meg saját gondolatát a gyűlöletről vagy a szerelemről, a többi szereplő addig is játszott, mozgásával vagy mimikájával, nem hagyta magára társát. Így egy örökös egyensúlyt hoztak létre, amely azért ez esetben nem azonos a nyugalommal. Sőt, mind a szereplők, mind a hangulat és a fények tettek arról, hogy egy állandó szikráztatás legyen jelen.

 

Zsolt: Színházat láttunk a Merlinben, és azt hiszem nem véletlen, hogy a drog rehabilitációs helyek előszeretettel nyúlnak a színház, a dráma eszközeihez. A dráma itt mindkét jelentésében életre kell. A színházi dráma, mint műfaj, és az élet fájó drámája, mint igazi pokoljárás, ami a drogozásból kivezető utat jelenti.

Anikó: Sok idő telt el a filmes vetítés és az előadás között, eközben sok benyomásom született a jelenlévőkről. Tarka társaság volt, de két közös jellemzőjüket erősen lehetett érzékelni. Az egyik, hogy ők egy társaság, összetartóak, ismerik egymást akár napi szinten, és valami teljesen más dimenzióban, mint akár egy iskolai osztály, akik minden nap találkoznak ugyan, de csak arcról ismerik egymást a legtöbbjük. A másik ezzel függ össze, hogy rendkívül erős önbizalommal rendelkeznek, és ez valószínűleg azért volt ennyire kitapintható egy kívülállónak is, mert egy biztonságos közegben, amelyet egymásnak nyújtanak, meg tudnak erősödni, ki tudják ezt mutatni, és élnek is ezzel, mint eszközzel.

What's up

Zsolt: A rehabilitáció talán egy kísérlet arra, hogy teremtünk egy közeget, ahol végre szembe nézhetek magammal. Ne bujkálhassak többé magam elől, a többiek szemén keresztül lássam azt, ami vagyok, és megint csak az ő jelenlétük segítségével megjárjam az utam. Egy forrongó fazék ez, amiben senkinek nincs kártya osztva arra, hogy nem fog megégni. Bizony még a segítőknek sem. Talán azért is van, hogy a legritkább esetben tudnak egy ilyen közegben a professzionális távolságtartó szakemberek megmaradni.

A Megálló Csoport munkatársainak többsége korábban maga is drogozott, sokszor éppen itt, a Megállóban járta végig az útját. Nem ez az egyetlen fajtája a segítésnek, de ez áll legközelebb ahhoz, amit én annak tartok. Nincs olyan segítés, amiben ne lenne benne a bukás lehetősége. Mindkettőnk bukása. A bukás ráadásul sokszor nem más, mint egy hazug építmény összeomlása és ilyen értelemben az akkor a felépülés része. A „sunyi hazudozás”, az önámítás, a rejtett ambíciók, az önzés, a mohó vágy nem azért bűnök, mert fel vannak sorolva a Bibliában, hanem azért mert egy hazug felépítményt hoznak létre, ami megmérgezi életünket.

A dráma ahhoz kell, hogy megrezegjen ez a felépítmény. Azért olyan nyersek és szókimondók a terápiás közösségek, hogy megrázzák a pofonfát. Ahhoz azonban, hogy dráma legyen, közel kell menni. Ahhoz, hogy a drámát túl lehessen élni, ahhoz kell a közösség megtartó ereje. A szoros kapcsolat meg azért kell, hogy a szókimondás ne puszta baszogatás legyen, hanem átmehessen az üzenet: a hazugságaid nem Te vagy. Amíg élünk, amíg van még pár lélegzet hátra, addig mindig van esély arra, hogy újrakezdjük. A változás nemcsak, hogy létezik, hanem tenni sem tudunk ellene. Ki az, aki ugyanolyan 6 hónaposan, mint 42 évesen, és aztán 80 évesen is?

A mondatok, hogy ez egy naiv ember, vagy ez egy agresszív ember soha nem helyesek, mert azt sugallják, hogy feltétlenül örökké tartanak, ez az ember ilyen. Mint egy saját készítésű csomó, amibe magunkat csomózzuk bele, hálóznak át bennünket saját hazugságaink, és egy ilyen közeg, mint amit a Megálló Csoport is teremtett, arra lehetőség, hogy egyáltalán nem fájdalommentesen, de kikeveredjünk ebből a gubancból, megtaláljuk egy másik önmagunk.

Ági: Visszatérve az elején felvázolt képletes történethez, úgy gondolom, hogy a Megálló Csoport képes a sült galamb elkészítésében szerepet vállalni. A Csoport munkatársai közül voltak, akik régebben a vásárlót, az elkészítőt vagy a húsboltba sétálót, személyesítették meg. Azaz vannak köztük, régebbi szerhasználók, függők. Akik az önsegítés, a magammal, a kudarcaimmal, a sikereimmel segítés nagymesterei. A Megálló Csoport crosstalk rendezvénye csak megerősített abban a hitemben, hogy ha kérdezik, akkor biztosan tudom, hogy ajánlanám a Csoport működését.

DSC00938

2010.12.07. 17:43

Szerző: Zsoolt

2 komment

Címkék: megálló csoport

A bejegyzés trackback címe:

https://szimplacsoport.blog.hu/api/trackback/id/tr12500048

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

H.L. 2010.12.07. 22:33:14

Szuper cikk!
nyelvtannáci on:
egyetért egybe, főleg, ha maximálisan ;)
Nyelvtannáci off - bocs

Zsoolt · http://www.annyit.blog.hu 2010.12.07. 22:48:37

Köszi:) Már ki is javítottuk. Szóljatok ha találtok még hasonló gyöngyszemeket.
süti beállítások módosítása